Aggódás, öröm, emlékek és gondolatok

posted in: Kineziológia, stresszoldás | 0

Az alábbi bejegyzést 2017-04-20-án írtam. Nem tettem nyilvánossá valami miatt. Azt hiszem, most jött el az ideje.

“A napokban nagyszerű hírt kaptam. Az egyik kedves barátnőm szíve alá egy babuci költözött. Amikor megtalál egy ilyen nagyszerű hír, legszívesebben átölelném a világot.

Ezzel párhuzamosan viszont eszembe jut a saját történetem, ahol az első, szinte teljesen zavartalan terhességet és ugyan hosszú, de jó emlékekkel teli szülést, két lelkileg és testileg megterhelő vetélés követett, ahol szinte, mint a Főnix madár, a romjaimból keltem új életre. De megcsináltam és ez a lényeg!

Hogy miért írom ezt? Mert ennek a kedves barátnőmnek is, ez a babuci az 5.! várandóssága (korábban már 4 vetélése volt). Hogy mit bírnak elviselni a nők? A válasz: MINDENT!

De ki nyújt segítséget, ha mégis összeomlunk? Ki segít kirángatni az elkeseredésből? Hogy bír elviselni egy nő több terhességet, reménykedést és a végén a csalódottságot, a kiábrándulást?

Milyen nyomokat hagy a testünkben és a lelkünkben a terhesség és annak elvesztése?

Tényleg igaz az a mondás, miszerint egy nő két dologért képes megtenni bármit, ha szeretne gyereket és ha nem. Ha szeretne, akkor elviselni a folyamatos reménykedést egy-egy pozitív teszt után, elviselni az émelygést, mellfeszülést, hormonháborút, ami a testében zajlik.

Ha nem, na arról inkább ne is beszéljünk.

Egy jó házasságban vagy párkapcsolatban a férjünk, párunk támogat, de a férfiaktól nem lehet elvárni, hogy testileg és lelkileg átérezzék amit egy nő él át a babája elvesztésekor.

Amikor nálunk elment az első baba, akkor nem igazán tudtam hova fordulni, magamat kellett kirángatni a szomorúságból, életuntságból. Az első napokban csak néztem a tévét, de valóban azt sem tudom mit néztem, csak száguldoztak a gondolataim. Amikor a férjem a szabadság után visszament dolgozni, talán akkor kezdődött a tudatos gyógyulásom, mert a kisfiam miatt fel KELLETT kelnem, minden-egyes-nap.

Ha ő nem lett volna, hát…nem is tudom….

Teljesen elfelejteni nem tudom és nem is akarom, de elengedni majdnem másfél évvel később sikerült, amikor írtam, a meg nem született gyermekemnek egy levelet. Leírtam az örömöt, amit a jövetelekor éreztem és leírtam a fájdalmat is, amit a távozásakor.

Erről eszembe jutott a Született feleségek egy része, amikor Gaby búcsúzott el az elvesztett babájától, úgy, hogy az ég felé engedett egy lufit és közben elengedte a fájdalmát is.

Mindenkinek más ad megnyugvást.

Akkoriban nem ismertem a kineziológiai stresszoldás módszerét, így magamnak kellett kitalálnom, hogy mi segít. Nehéz és lassú folyamat volt. Ma már nemcsak magamon alkalmazom a stresszoldást, kineziológiát vagy a Bach virágterápiát, mikor, melyiket gondolom a leghatásosabbnak, hanem másoknak is segítek vele. Ma már tudom, hogy a megértés és az elfogadás nagyon sokat segít az elengedésben. Ha egyedül nem megy, bátran kérj segítséget!

Eszter

Érzelmi stresszoldással segítek a stressz lelki okainak feltárásában és feloldásában. Keress meg, ha változtatnál az életeden és kész vagy a változásra! Írj nekem a boldogsagiranytu@gmail.com címre, vagy jelentkezz be a +36 20 556-8961 telefonszámon! Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük