Gyász, elengedés, válás, veszteség

posted in: Kineziológia, stresszoldás | 2

Mi a gyász?

A gyász, a veszteségre adott természetes reakció. Folyamat, amit mindenki másképp él meg. Mégis ha szeretnénk szakaszokra bontani, vannak olyan állomásai, amit a legtöbb ember átél.

Lehet egy haláleset kapcsán, de lehet, valaminek a vesztesége, költözködés, munkahely elvesztése, nyugdíjba vonulás, sőt, én a válást is ide sorolom, hiszen ott is elvesztünk valakit és elveszítjük az addigi életünket is, mindegy, hogy mi léptünk ki a házasságból, vagy minket hagytak el.

Ebben a cikkben és az ezt követő cikkekben én most a válás nézőpontjából szeretném körüljárni a témát.

A szakaszok ismerete, véleményem szerint megkönnyíti a feldolgozást. Megérthetjük az érzéseinket, ezáltal beleláthatunk a folyamatba és tudhatjuk, hogy amit érzünk, amin keresztül megyünk, az teljesen normális. Ezzel együtt nincs kőbe vésett szabály. Mindenki máshogy kezeli, érzelmek sokaságát élheti meg.

Általánosan elmondható, hogy az alábbi folyamatokon végigmegy a gyászoló.

A fázisai: tagadás, sokk, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás.

1., Tagadás: Az nem lehet, hogy ez velem történik! Olyan, mintha fel se fogná az agyunk, hogy milyen élethelyzetbe kerültünk. A “valaki ébresszen már fel” érzése. Teljesen elfogadhatatlannak és hihetetlennek gondoljuk azt, hogy vége van a kapcsolatunknak. Ez nem is velünk történik érzése.

2., Sokk: A pánik akkor jelentkezik, amikor kijjebb lépünk a tagadásból. Elkezdjük meglátni, hogy ez mégis velünk történik, minket akarnak elhagyni, senki se fog felébreszteni és semmi se lesz olyan, mint előtte volt. Ahol gyermekek is vannak a családban és úgy válnak, ott az a fajta félelem is megjelenhet, hogy mi lesz a gyerekekkel. Ezen túl meg az is, hogy hogy fogom őket egyedül ellátni, amikor előtte ketten is néha kevésnek bizonyultunk a gyerekek körüli feladatok, háztartás, különórák, stb.. elvégzésére.

Csak záporoznak a fejünkben a kérdések:

Mi lesz a gyermekeimmel?

Hogy fogják feldolgozni, hogy elment az apjuk/anyjuk?

Ki fog nekik segíteni?

Ki fog nekem segíteni?

Hogy lehet ezt egyáltalán túlélni?

Hogy volt képes az az ember, akiről azt gondoltam, hogy életem párja ezt tenni velünk?

Hogy lehet, hogy neki nem fontos az a sok együtt töltött szép év, ami mögöttünk van?

Persze válaszok nélkül újra és újra ugyanoda jutunk, hogy nem is értjük az egészet. Megkérdőjelezzük önmagunkat és a másikat is. Sőt, a szerelmünket is.

3., Düh, harag, hullámzás: Ezután elkezdjük keresni, hogy ki a hibás. De ezen felül haragudhatunk az egész életre, ha van a történetben harmadik személy (szerető, új partner) is, akkor haragszunk rá is. Egyik pillanatban örjítő haragot, kétségbeesést érzünk, másik pillanatban elkezdünk reménykedni, hogy hátha megmenthető, újrakezdhető a házasságunk, kapcsolatunk.

A harag érzéséről tudnunk kell, hogy az a legalacsonyabb rezgésű érzelem és senki mást nem bánt, csak és kizárólag minket, akik érezzük ezt. Akire haragszunk, köszöni szépen elvan, azt se tudja, hogy haragszunk rá. Mivel ez az állapot könnyen átfordulhat önrombolásba – nincs étvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, próbáljuk tompítani a fájdalmat, hozzányúlhatunk alkoholhoz, rászokhatunk a dohányzásra, túlterheljük magunkat a munkában, hogy ne kelljen gondolkodnunk – ebben a szakaszban, ha már ide eljutottunk, a lehető legjobb, ha segítséget kérünk egy szakértőtől. Jellemzően itt még mindig azon kattogunk, hogy miért és hogyan jutott idáig a kapcsolatunk. Ennek a megvilágítására is nagyon jó egy külső szakember, kineziológus.

4., Alkudozás: Ebben a szakaszban még mindig reménykedünk, hogy vissza tudjuk szerezni a partnerüket. Sokan itt kezdenek el teljesen lemondani önmagukról, bevállalnak extrém fogyókúrát, lemondanak, alárendelődnek, megváltoznak, csak hogy a partnerüket visszaszerezzék. Sok energiát tesznek a megmentésbe, állandóan ekörül forognak a gondolataik. Sajnos ezen a szinten már általában késő. Illetve, ha a partner, aki szakítani akar nem fogadja el a változást, a figyelmességet, ragaszkodik a döntéséhez, akkor tehetünk bármit.

Nagyon fontos, hogy tisztázzuk magunkban, hogy minden kapcsolathoz két ember kell. Olyan nincs, hogy mi kitesszük szívünket, lelkünket, a másik meg még csak el se fogadja azt a kedvességet amit adunk. Mivel a visszautasítás, a közöny nagyon fájó tud lenni, ezért itt újra feléled a harag, bosszúvágy. Illetve a következő szintje a gyásznak a depresszió.

5., Depresszió: A hitem hiánya. Itt már elfogadjuk, hogy ennek vége. Ebben a szakaszban már kicsit kezdünk kilátni a fájdalmunk mögül. Racionálisabban kezdjük látni önmagunkat, a (volt) párunkat. Sajnos itt is előfordul a hullámzás atekintetben, hogy minden évfordulón, családi ünnepen újra és újra felerősödik a magány érzése. Kiüresedettnek érezzük magunkat. Főleg, ha hosszú évekig, évtizedekig éltünk párkapcsolatba, akkor az új szokásainknak is idő kell.

Abban mérjük az idő múlását, hogy ez a hányadik Húsvét, amit “egyedül” ünneplünk, kettesben hármasban a gyerekeinkkel. Másrészről az, hogy racionálisabban kezdjük látni a helyzetünket esetleg terveink is vannak a jövőre vonatkozólag már az elfogadás fázisát készíti elő.

6., Elfogadás: Ebben a fázisban lassan eljön az elfogadás, megnyugvás. Átkerül a fókusz a jövő felé. Új lehetőségek nyílnak meg, talán már mi is nyitottak leszünk az újra. Aki tudatosan él, elkezdi megvizsgálni, hogy mi vezetett a házassága megromlásához. Megvizsgálja a saját felelősségét is az ügyben. Megjegyzem, itt is nagyon sokat tud segíteni egy külső szakavatott szem, egy szakértő, aki megvilágítja nekünk a másik oldalt is. Segít meglátni a felelősségünk határait. Segít elfogadni, hogy ne a kudarc érzésével éljük tovább az életünk.

Mit tehetünk még? Bocsássunk meg magunknak. Fogadjuk el, hogy a lehető legtöbbet megtettük, mindent, ami csak tőlünk tellett. Mentsük fel magunkat. Vállaljuk a felelősség ránk eső részét, de egy lépéssel se többet. Fejezzük be az önbüntetést. Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Kérjünk segítséget, dolgozzuk fel minél teljesebben a történteket! Vigyük el a gyerekeket is kineziológushoz. Nagyon sokat segíthet nekik is az elengedésben.

Kedves Olvasó! Ha te is esetleg váláson gondolkodsz, vagy éppen benne vagy ebben a nehéz, megterhelő folyamatban, keress meg bátran. Ha már a jogi úton jársz, akkor azért, hogy tiszta fejjel, az érzelmeket félretéve tudd képviselni magad. Ha bárhol tartasz a folyamatban, akkor azért, hogy minél rövidebb idő alatt kinyílj az új ÉLETre. A válás sajnos visszatesz a START mezőre, de nem mindegy milyen útvonalon kezdjük az új “pályát”.

Várlak szeretettel!

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Érzelmi stresszoldással segítek a stressz lelki okainak feltárásában és feloldásában. Keress meg, ha változtatnál az életeden és kész vagy a változásra! Írj nekem a boldogsagiranytu@gmail.com címre, vagy jelentkezz be a +36 20 556-8961 telefonszámon! Eszter

    2 Responses

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé.