Én sorsom, vagy mégis kiét élem?

Ezt a témát most a családállítás és a kineziológia segítségével fogjuk körbejárni. Az állítást kérő hölgy (nevezzük Évának) azzal fordult hozzám, hogy jelenleg, egy életterülete se működik és nem tudja, hogy mit csináljon.

Úgy érzi, mintha az anyukája sorsát élné, akinek a válás után nagyon nehezen ment, vagyis inkább sehogy egy párkapcsolat kialakítása. Voltak próbálkozásai, de alapvetően egyedül volt és egyedül nevelte a gyermekeit.

Éva a válását követően tűzzel-vassal tiltakozik az ellen, hogy egyedül nevelje a gyermekét. Az a mottója, hogy “Nem vagyok hajlandó úgy élni, mint az anyám!” Van párkapcsolata, de nagyon viharos. Mivel Éva azt látta, hogy az anyukája mindent egyedül oldott meg a villanykörte kicserélésétől az ebéd megfőzésééig, ezért Éva igyekszik tudatosan odafigyelni arra, hogy ne keményedjen bele az életbe.

A kineziológiában vagy egy lista, amit használunk. Abban segít minket, hogy mi az amit el akarunk kerülni. Eszerint az elv szerint minden, amit el akarsz kerülni, arra teszed a fókuszt. Amire pedig teszed a fókuszt, a figyelmed, azt fogod megvalósítani.

Hogy jelenik ez meg Éva állításában? Lássuk:

Megkérem Évát, hogy válasszon egy képviselőt a csoportból, aki majd őt képviseli a térben.

Ezután megkérem, hogy válasszon még egy képviselőt, aki az ő, vagyis Éva sorsát képviseli.

Mi történik ezután? Éva képviselője elmondja, hogy úgy érzi, hogy leszakad mindjárt a bal válla, olyan mintha egy mázsás súlyú bőröndöt cipelne magával. Megmozdulni képtelen ettől a súlytól.

Éva Sorsának a képviselője pedig elmondja, hogy olyan érzés, mintha ő egyben nemcsak Éva, hanem Éva anyjának a sorsa is lenne. Mintha húzná őt hátra egy láthatatlan szál és összekötné a két sorsot.

Amikor ez megmutatkozik, akkor Éva képviselője megkönnyebbül. Azt érzi, hogy már nem fáj a válla, már könnyebbedik a teher amit cipel. Amikor kimondásra kerülnek a tudatalattiban működtetett félelmek, fájdalmak, az egy nagyon felemelő és megkönnyebbült érzést okoz.

Ebből is láthatjuk, hogy minden amit elutasítunk és minden, ami ellen tiltakozunk arra figyelünk. Ahelyett, hogy arra figyelnénk, amit meg akarunk valósítani az életben. Amíg Éva szinte kényszeresen menekült attól, hogy nehogy az édesanyja sorsára jusson, addig nem tudott figyelni arra, hogy hogyan is kellene élni a saját sorsát. Hogyan is tudná járni a saját útját? Ez is lehet az okozója annak, hogy az élete minden területén megállt a fejlődés, elakadt a bőség.

Ezután, hogy megmutatta a Tér azt a dinamikát ami Éva életében elakadást okozott, oldó mondatokkal segítettük tovább a folyamatot, majd amikor mindenki, a családállítás szerinti rend szerint a helyén volt és jól érezte magát, befejeződött az állítás.

Éva oldó mondata: Mostantól a saját sorsomra figyelek, a saját utamat járom.

A fenti bejegyzés egy részlet amivel azt szeretném bemutatni a kedves Olvasónak, hogy mennyi minden rejtett dinamikát működtetünk tudat alatt. Nem elég, ha én megmakacsolom magam és kijelentem, hogy márpedig én tuti nem! vagy én már túl vagyok rajta! vagy ugyanmár! nem is találkoztunk évek óta, tuti nem úgy élek mint ő! Tudat alatt pedig van egy másik működés, ami azt mondja, hogy: Szeretlek annyira, hogy majd én viszem helyetted! vagy azt, hogy: Átveszem a terhed, hogy neked könnyebb legyen! Vagy: Nem haladhatom meg őt, nem lehet nekem jobb mint neked, mert akkor nem tartozom hozzád! vagy: Nem élhetek, ha te meghaltál!…és még számos önbüntető programot tudunk működtetni, felsorolni is lehetetlen.

Mindenkinek egyéni és mindenkinél külön kell megkeresni, hogy mi az a tudatalatti program, ami hatással van a jelenére, ezáltal alakítja a jövőjét is.

Ha te is úgy érzed, hogy valami visszahúz, vagy valami nem sikerül amibe pedig már nagyon sok energiát tettél, akkor érdemes ránézni egy magasabb nézőpontból is. A családállítás vagy a kineziológiai stresszoldás segít ebben.

Várlak szeretettel, ha úgy érzed itt az idő változtatni!

.: Eszter