Meseállítás

Meseállításon jártam. Most a kliens bőrébe bújva, – vagy mondhatnám úgy is, hogy egy jó és hiteles segítő mindig fejlődik és dolgozik önmagán és mindig nyitott egy kis önmunkára – szeretném neked Kedves Olvasó bemutatni, mi is történik egy meseállításon.

Én családállítással is foglalkozom és így még érdekesebb volt megtapasztalni a Mezőben való munkát a mese szereplői által megjelenített minőségekben.

A meseállítás előkészületei

Megérkeztem a helyszínre, találkoztam kedves kollégákkal, megismerkedtem új emberekkel. Elkezdődött a ráhangolódás. Az állításvezető röviden ismertette a folyamatot.

Ezután felolvasott egy szép és tanulságos mesét. Én már a mese hallgatása közben is egy nagyon kellemes relaxált állapotba kerültem. Befelé figyeltem, hogy mit mond nekem a mese, melyik szereplő vagy jelenet milyen hatással van rám.

Ezután újra megbeszéltük a mesét, kicsit rövidebben. Ennek a meseállításnak az volt a fő témája, hogy a fagyott állapotból a felolvadásba, felengedésbe való eljutás. Mint ahogy tavasszal felenged a fagyos föld, feléled a természet. A mesében is több olyan rész volt, ami a megdermedt állapotból a mozgás és az Élet változatosságába vitte magával az olvasót.

A meseállítás következő szakasza

Kiválasztottunk közösen egy szép jelenetet és eldöntöttük, hogy ki milyen szereplő vagy minőség bőrébe bújik és engedi át magát a mező általi vezetésnek.

A többiekről most nem tisztem beszélni. Én a mesében szereplő királylány szemüvegén át és érzésein keresztül kapcsolódhattam a jelenethez.

Nagyon érdekes volt, mert teljesen új életre kelt a meserészlet. Egy olyan életre, amiben te vagy a királylány, de te magad vagy a történet is és olyan mondatokat kapsz a többi szereplőtől, amire pont ott és pont akkor neked a saját életedben szükséged van. Nekem az egyik ilyen mondat amit többször is elmondtak (hogy jól megértsem :-D) az “Itt vagyok! Számíthatsz rám! Biztonságban vagy! Most kicsit távolabb lépve a mesétől: Hölgyeim! Hát nem ilyen mondatokra várunk egy férfitől? Nem kell, hogy megoldja helyettünk az életet, de legyen ott, támaszkodhassunk rá (persze ez jó, ha kölcsönös) érezzük, hogy biztonságban vagyunk.

Ami még megérkezett nekem az állítás során, az, hogy nem szabad siettetni a történéseket. Mindennek megvan a maga ideje és mindenki tudja, hogy neki mi a jó pillanat arra, hogy belépjen egy új minőségbe.

A végén amikor már minden szereplő elfoglalta a helyét, megérkezett nekem az érzés az elinduláshoz. Már ott volt mellettem a férfi akire támaszkodhatom, aki “Lát engem” vagy másképpen is mondhatom: Engem lát! Az elindulás pedig akkor történik harmóniában, ha annyira egymásra vagytok hangolódva, hogy teljesen egyszerre lép a láb. Itt azért be kell hoznom egy táncos példát is. Ott is akkor van meg a harmónia, ha egymásra hangolódás van, együttes és kölcsönös egymásra figyelés.

A meseállításon tapasztaltak összefoglalása

Összefoglalva: nagyon érdekes élmény volt a meseállítás. Inkább minőségeken keresztül láthattunk bele a saját életünkbe. Gyengédebbnek gondolom, mint a családállítást ezáltal a megélés is finomabb. A családállításokon sokszor nagy sírások, katartikus élmények vannak. Itt finomabban jelenik meg a felismerés, lágyabb az érzés. De megvan és sokáig velem marad. Az állítás után sokszor felidéztem, milyen érzés talált rám a meseállításban és milyen felismeréseket adott nekem.

Köszönöm, hogy átélhettem!

Eszter