Üzenet a nőnek

Üzenet a nőnek, aki elvitte a férjem. A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve, feltéve, ha hiszel a véletlenekben.

Kedves Margitka!

Először is, engedd meg, hogy köszönetet mondjak neked, amiért szemet vetettél arra az emberre, aki a férjem és a gyermekeim apja volt sok- sok éven át. Nem baj, hogy családja van, neked ez kell, neked ez jár. Köszönöm szépen, hogy a kezedbe vetted a kezdeményezést ezzel megkönnyítve nekem a döntést.

Köszönöm, hogy általad feloldozhattam magam a házasságunk szentsége, a sírig tartó hűség alól (mert ugye ez nemcsak rám vonatkozik, ha az egyik miatt borul, akkor borul). Feloldozhattam magam az alól az ígéret alól, hogy jóban rosszban együtt vagyunk, akkor is, ha az utolsó öt-hat év már csak a rosszban együttről szólt, de bedugtam a fejem a homokba és erősebb volt a házasságkötéskor tett esküm, a gyermekeim védelme, illetve a családomból hozott a házasság szentségével kapcsolatos minta, minthogy ezen változtassak.

Köszönöm a felismerést, hogy a saját tüzem, sikerességemet is visszafogva kitartottam volna amellett az ember mellett aki csak addig támogatott, amíg részsikereket értem el, mert addig még függésben tudott tartani. Majd amikor tényleg elkezdtem szárnyalni, akkor megpróbálta letörögetni a szárnyaim, de nem nyíltan, hanem manipulációval. Nem tudott mit kezdeni a sikereimmel. Ahelyett, hogy megerősítette volna a saját önbizalmát, vagy ő is bátran belekezdett volna valamibe, irigyen szemlélte a sikeremet és a kispadon nem nekem, hanem ellenem drukkolt.

Köszönöm, hogy a válásunk óta megélhetem újra a tüzet ami bennem van. Köszönöm, hogy esélyt kaptam, hogy újra boldog és szabad legyek. Köszönöm, hogy felismerhettem a látszat, nem szívből jövő szeretet jeleit. Felismerhettem az igazi kötődésre való képtelenség árulkodó jeleit. Köszönöm, hogy megtanulhattam, milyen erős vagyok.

Megtapasztaltam, hogy milyen jól tudok nőként létezni, működni, ha egyedül vagyok és akkor is, ha az igazi nagybetűs FÉRFI van mellettem. Köszönöm, hogy kiléphettem abból az életből, ahol csak én fejlődőm, a (volt)férjem, meg a harmadik gyerekemmé lényegül át.

Köszönöm, hogy sokkal jobban tudok a gyermekeimre is figyelni.

Köszönöm, hogy elvitted a csendesen bántalmazó, kötődni képtelen apjukat, így ők is kinyílhattak azóta.

Köszönöm, hogy kirepülhettünk abból a kalitkából, aminek az ajtaja az évek alatt szépen lassan bezáródott. Köszönöm neked, hogy felismerhettem, hogy egy igazi férfi nem így viselkedik a házasságban, a kapcsolatban, a nővel. Hogy a működéshez két ember őszinte törekvése, elköteleződése és szeretete kell. Akit csak úgy el lehet vinni, az nem szeret igazán.

Végül köszönöm neked, hogy a válásunk alatt megláthattam a volt férjem olyan az arcát is, amibe soha de soha nem szerettem volna bele…Köszi, hogy vagy!

🙂