Az oldás célja a szint emelkedés, az előre lépés volt, vagyis valaminek a sikeres elsajátítása, megtanulása és használata.

A klienssel három korban dolgoztunk.

Az első kor amivel foglalkoznunk kellett az a 6 éves kor. Homlok-Tarkó tartásban előjött, hogy a kliens (legyen Éva) fél az iskolától. Amikor a szülei viszik az iskolába folyamatosan szorong, feszült. Érzi, hogy sírhatnékja van, amikor meglátja az iskolát. Amikor bemegy az iskola kapuján szorong, összeugrik a gyomra, nem érzi jól magát.

Mit változtattunk meg ahhoz, hogy pozitív érzelmek kapcsolódjanak hozzá?

Elképzeltük, hogy ahogy halad felfelé a lépcsőn egyre magabiztosabb, egyre jobban érzi magát. Minden egyes megtett lépcsőfokkal folyamatosan nő az önbizalma. Ahogy halad felfelé egyre jobban kihúzza magát egyre magabiztosabb. Egyre inkább büszke önmagára a megtett út miatt, az elért eredményei miatt. Amikor felér, akkor szétnéz és határtalan boldogságot, büszkeséget érez, hogy megcsinálta. Már nem szorong, tudja, hogy képes rá, bízik magában.

Magyarázat: Az oldás célja arra vonatkozott, hogy Éva sikeresen elsajátítsa egy tanfolyam sorozaton megtanult technikákat illetve sikeresen alkalmazza azt a gyakorlatban. Emiatt Éva szorongott vagyis stresszt okozott neki. Nagyon érdekelte a tanfolyam, de attól félt, hogy nem lesz képes jól elsajátítani és főleg alkalmazni a tanfolyamon tanultakat.

A lépcsősor és az iskola is szimbolikus. Az iskola a kezdet, a szorongás az újtól. A lépcsősor a megtett út. Azt jelképezi, hogy ahogy halad felfelé az úton (tanulja az újabb és újabb szinteket = szintet lép), egyre magabiztosabb egyre jobban bízik magában a tanultakat egyre könnyebben fogadja be. Amikor felér a lépcső tetejére (elvégzi az összes tanfolyamot) akkor megnyugszik, büszke az elért eredményire.

Ezt a pozitív képet megerősítettük, Éva letette a tanulással járó stressz egy részét, bátran alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban.

Eszter